Gömöri borász(né)

2021.05.15

Menni, nem menni. Alig vagyunk 5hetesek, s máris szőlőbe vele? Hajtásválogatás van porondon. Ha ki megyek segíteni, sip-sup megleszünk, nem kell egész nap kint sem lenni, együtt leszünk, nincs még nagy meleg, aránylag könnyű munka, s mellesleg imádom csinálni 😀
Babó szeret a hordozóban lenni, jókat alszik benne, csak úgy kell időzíteni, hogy épp alvó-időben legyen.

Eldöntődött hát, hogy megpróbáljuk, ha gond lenne nem oly probléma beszaladni, nem vagyunk a világvégén, legalábbis otthonhoz képest 😀

Sajnos, vagy szerencsére, nem gyúlt a niva. Gond van az indítóval, vagy aku? a lényeg, hogy ezzel biz nem megyünk sehova se. Semmi olyasmi! Ha már annyi filózás után úgy dönötttünk megyünk mindannyian, akkor megyünk! Szerencsére itthon van édesapám kugája, kimehetünk azzal, legalább kényelmesebb lesz az út fel a magas göröngyös hegybe.

Útközbe jót nevettünk. “túl kényelmes ez az autó, egy csepp olyan érzetem sincs, hogy földmunkázni vinne” 😀 Babó miatt viszont örültem, alig volt érezhető a hepe-hupás talaj, alig rázott az út… de mit ér egy jó autó, még jobb sofőr nélkül? Nem igaz? Köszönöm életem, hogy ennyire óvatosan felvittél minket!

Kiérve az első gondolat: Mintha ezer éve jártam volna kint…annyi minden történt, annyi minden változott, csak épp itt, mintha állna az idő, a kilátás, a levegő, az az illat… ugyanaz. A szőlőtőkék sem igazán igazolták a változást. Szépen elindultak a hajtások, de tavalyhoz képest még igen sok volt az épp megpattanó rügy, s elég kevés a feltűzendő szál.

Terv szerint, kiérve, babó anyára, s irány a munka. Második-haramdik tőkénél járhattunk, mire be is aludt. Észre se vettem, hogy elrepült az idő, mikor nyűgösködni kezdett neztünk csak órára, lám, eltelt több, mint 2óra…s mi a bő felét meg is csináltuk. Babát kiszabadítani, megetetni, tisztába tenni – anyának új feladatsor várt teljesítésre, míg apa folytathatta a szőlő-munkát. Egy-két rövidülő sor maradt csak, mit újra együtt csinálhattunk. Nem is kellett babót visszacsatolni, kézben is el volt, nézelődött, érdeklődött. Figyelte, ahogy egy-egy tőkéhez anya lehajol, s eligazgatja annak leveleit, letördösi a fölösleget, minden második hajtást hagyva csak a minőség érdekében.

Nem telt bele 4óra, s végeztünk is. Ha előre tudom, nem filózom annyit, menyjünk e, vagy sem. Jól döntöttünk, hogy kijöttünk. Imádtam, imádtuk minden percét. Mert annyira élvezzük, ha együtt tudunk lenni, hát mégha kint együtt, meg mégha dolgozni is együtt! Imádat! Köszönöm Istenem, hogy megadtad!

2021.06.12

Egy bő hónappal idősebbek vagyunk, s eljött az ideje anya másik nagy kedvenc munkálatának, a zöldmunkának. Hónajazás, feltűzögetés, levél igazítás, hogy hajtásai a magasba nyújtózhassanak, miközben levelei szellősen fényfelé fordulhassanak – ha leesik az eső könnyen száradjanak, csökkentve az esélyt a különböző betegségokozónak.

Ezúttal sokkal bátrabban indulva neki az útnak, méghozzá a jó öreg nivussal, irány a szőlő, hozd a hordozót! Beigazolódónak látszik, a sofőrünk az az ügyes, ki a leggöröngyösebb útból is simát varászol a kislánya éppsége érdekében 😀

Kiérve, szokásos mód, végig jártunk egy-egy sort, megfigyelve a változást. Gyönyörűen mutatkoznak a fürtök, nagyon szép, élénk zöld színűek a levelek, betegségnek egyenlőre nyoma nincs, a hajtások jókorát nőttek. Előző látogatásunkhoz képest jó nagyot, a tavalyi évhez képest viszont, még mindig visszábbnak tűnik a fejlődés. Tavaly ilyenkor a fürtök is már mind virágban fürödtek, most a virágzás még várat. Tavaly nem győztük a hónajakat tépkedni, most meg alig nyomja még csak pár tőke. Nem véletlen, hogy minden évjárat más, nem is jó tán hasonlítgatni, minek is?! Ez az év hűvös tavasszal kezdődött, nehezen jön a felmelegedés, hát örüljünk, hogy itt tartunk ahol. Örülünk is, panasznak helye nincs, hisz ha a tavaly évről nem tudnánk, azt mondanánk, nagyon szép! És valóban nagyon szép!

Babó már kicsit nagyobb, de nem könnyebb. Nem csak súlyra értem, de egyébként is, mintha körülményesebb lenne. Végülis csak úgy, mint a legutóbb, ahogy elkezdtem a munkát, baba be is aludt. Csak valószínű mi dolgoztunk lassabban, több volt egy-egy tőke körüli munka, s alig vittem végig két sort, már fel is ébredt, s máris “adj Uram, de mindjárt” etetést kért. Jóllakottan még egy rövid időre beszunnyadt, bekerült a hordozó kiságyba, mit most kivittünk magunkkal. Lehet, csak az én érzetem, de alig tűnik szőlő-körüli munkának ez a délelőtt. Nehézkesen sikerült végig menni a hosszú sorokon, a rövidülők viszont délutánra maradnak.

Túl nagy a meleg, babával jó lesz bemenni, s majd később délután apa kijön befejezni.