A nemzetköziség érdekében Bencsi fehér helyett a BENCSI GOLD nevet viseli. Ezek az első palackok még 2020-as évjáratúak. Hamarosan a 2021-es is elérhető lesz, de az még érik. Sok 2021-es évjáratút látni már a polcokon, de 1. a folytonos időszűkénk miatt, 2. a 2020-ast elfigyelve, jót is tesz még egy kis idő 🙂 Nincs mit siettetni. Hogy miért is?
Mert mikor legelőször kóstoltuk, bár finomnak finom, erősnek erős volt, s érezhetően jó bornak mutatkozott, de a mai szintjének igazán alját taposta! Minél frissebb, annál felületesebbek az ízek benne, s minél tovább hagyjuk éredni, annál ízletesebb 🙂
Nem beszélve arról, hogy ez a kevésbé ráfigyelt szőlőből való. Mikor 2020-ban szüreteltünk nagyon gondosan kezdtünk neki. Alaposan válogattunk, minden fürtöt megtisztítottunk a csúnyának vélt, rosszabb szemektől. Igen élvezhető és megerőltető munkának bizonyult, ami még magában nem is lett volna hátrány, igazából melyik szőlő körüli munka nem ilyen? Csakhát így igen lassan is haladtunk. Ha jól emlékszem, 2sort sikerült így leszednünk egyszerre. Nem volt ennyi időnk. Ez a gondosan megválogatott szőlő bödönt külön préseltük, külön tartályba tettük, máig külön van „zárva” – mármint a „maradék”, merthát az valóban TOP minőség, számomra simán felérne egy 20euros borral -, az utolsó cca 20liter hever egy üvegkorsóban. Azt nem palackozzuk. Max magunknak. Különleges alkalmakra félre téve. Esetleg még különleges személyeknek ajándékba.
Hogy gyorsítsuk a folyamatot, a többi sort már nem válogattuk. Nem egyesével. Leszedtünk mindent, amit láttunk – vagyis azon fürtöket, melyek nagyobb része szép finom fürtöket tartogatott. Ezúttal többen voltunk. Mindkettőnk családja besegített. Míg mi húgommal fennt a szőlőben szedtük a szőlőt, addig sógor járt a leszedett hordókért, s vitte a feldolgozóhoz, ahol már Laci szüleivel várták. A többség nagyja válogatást végzett a megérkezett szőlőből kidobálták a gazt, a többségében rosszszemet tartalmazó fürtöket, vagy egy-egy sok rossz szemet tartalmazó fürtöt átszemezte. Laci préselt.
Nagyon szép időt, jó napot fogtunk ki a műveletre. Legjobb része, mikor a szőlőhegyen kipakoltuk a szalonnát, kenyeret, zöldséget, s a leterített pokrócon, terülj terülj asztalkám lett semmiből semmi. Annyira jól esett! Nemcsak az étel, de az a pár perc, amit leültünk négyesben. Nem sokáig időztünk, mégis egy olyan szerves pontja volt a napnak, mi megadta a munka bükéjét, s tán a boréét is 😊
Nagy gurmán létünkre persze, hogy ezt a pár percet emelem ki! De nem! Sok szép pillanata volt a napnak! Itt már állapotos voltam. Mégcsak a harmadik hónapban jártam, először ki se akartak engedni a hegyre, de örültem, hogy nem maradtam ki. Mosolyogva gondolok vissza erre a napra, melynek szinte minden perce itt él máig is bennem. Még akkor is, ha voltak nehézségei. Estére ugyanis igen elfáradtam. Emlékszem, kissé hosszúra nyúlt az est. Ebből a szempontból jobb szeretem a vöröset szüretelni, azt csak le kell szedni, leszemezni aztán marad a héján állni pár napig. Magára a préselésre csak később kerül sor. Itt viszont nemcsak leszedtük (tán ez ment a leggyorsabban ezúttal), de bogyóztuk, préseltük, tartályba öntöttük. S persze, mindent elmosni előtte, utána… Igen hosszúra nyúlt az est, a végén már csak a niva csomagtartóján ültem, egy pokrócba csavarkozva, a kutyánkkal, s vártam, hogy azt mondják végeztünk, mehetünk haza. Annyira hosszú volt az este, hogy azt hittem sosem érkezik el a mondat. A pont a napra pedig az volt, hogy kissé besértődtem, mert párom mindenkinek hálálkodott, köszönte ezerrel a segítséget, tőlem meg annyira természetesen vette, hogy ott vagyok, s segítek, hogy biz nem járt köszönet érte ☹
Az első igazi szüretünk volt. 2018-ban vettük a szőlőt. Akkor egész nyáron gondozatlanul állt szegény, úgy vettük át. Ősszel kitisztítottuk, s 2019-ben kezdőtött a nagy munka vele. Ez az év nem sok eredménnyel járt még. Bár mutatkoztak a fürtök, mire leszedésre került volna, nem sokat hagytak a madarak nekünk. Amit igen? Abból készült bor. Nem túl finom. Máig kipalackozva hevernek a ház egy elhagyatott szobájában. Nem visz rá a lélek, hogy hozzányúljunk. Hamarabb lesz a pöce gödör mélyén, mint bármely gyomorban.
2020-tól már többet vártunk. El is hozta! Minőségileg legalábbis minden bizonnyal. Mennyiségileg, alig lett 200litertől több.
A 2020-as BENCSI GOLD -ban már megmutatkozik, mit is tud a hegy. Íze? Erős. Ütős. Gyümölcsös. Állaga olajos. Színe arany. „Folyékony arany”, mint ahogy a Tokaji borokról készült kis dokumentum film neve. Találó név volt. S a bencsire is helytálló. Nem véletlen, hogy eszünkbe jut róla a Tokaji borok íze. Mint, ahogy egy régi közirat jegyezte le, mi szerint az itteni borokat valamikor a Tokaji borokkal egyenértékben tartották. Nem csoda, hogy, igen gyorsan fogyó ital már a saját körünkben is. Meg persze ő prezentál valamerre csak megyünk, így mára alig maradt 50 üveg, ami most közkínálatra kerül. Kellett a hely a tartályból, ideje volt üvegbe kerülnie. S ha már üveg, akkor címke. S ha már címkés bor, akkor a bor eladó. Eladó : 10euro üvege. S még mindig áron aluli. Egészségetekre!