Gömöri borász(né)

Metszés 2022

02.10-12 csütörtök-péntek-szombat

Tegnap egész nap vártuk a telefont, kész az autó, de csak végszóra érkezett. A lényeg, hogy meg van. Több mindent kellett rajta cserélni, mint amivel számoltunk, de remélhetőleg így már nem lesz vele probléma ez idényben.

Kész az autó, így hát, terv szerint a mai nappal kezdetét veszi az idei év metszésidőszaka. Persze, mért ne minden egyszerre jöjjön – ismeritek azt az állapotot, mikor egy ideje nem történik semmi, aztán végre betervezel valamit, erre egy nagy csomó dolog jön szembe, pont akkorra, mikorra már van program? …
Most is hasonlóképp, beterveztük a szőlészkedés kezdetét, erre először a nagymama szólt, hogy ezen a napon van a névnapjai is, ünnepelhetnénk egyszerre, az elmaradt születésnappal. Aztán már egy jó ideje szeretnénk babát úszó kurzusra járatni, de valahogy mindig közbe jött valami, erre pont a mai napon veszi kezdetét az új kurzus. Húgom karanténja is a mai nappal ér véget, csak hogy még valami pluszt említsek, de ezt már csak margóra 🙂
Nagymama ünneplését vasárnapra tettük, mégiscsak hétvége, jobb mindenkinek. Az úszásért túl sok mindent megmozgattam ahhoz, hogy most is kimaradjunk! Szerencsére Ami most jó egészségnek örvend, semmi esetre sem hagynám ki. Végülis, ígyis-úgyis 2autón kellett volna lemennünk, annyi a változás, hogy míg apa reggel, mi csak délután jövünk. Egyedül kezdi az idei munkákat, de remélhetőleg délután mi is csatlakozunk!

… éééés …

Kijutottunk! 🙂 3×2órára is egymás után.

Csütörtökön egyenest úszás után. Amika bealudt az autóban odafelé. A faluban parkoltunk le, oda jött értünk Laci. Óvatosan áthelyeztem babát magamra, s a hordozóval magamra csatoltam – ez alatt csúsztattam át a niva biztonsági övét -, így utaztunk. Belegondolva, sokkal biztonságosabbnak tűnt, mintha gyerekülésben lett volna, úgyhogy maradt is ez a közlekedési mód valahányszor elkészültünk, leparkoltunk a faluban, Laci pedig bejött értünk. Szokás szerint, az út eleje volt a legrázósabb. Az emelkedőkről minden honnan ott öszpontosul a lefolyó víz, fák takarják az utat a Nap elől, nehezen szárad, tiszta, csúszós sár, mély kerék nyomok, dobáló út. Egyik kezemmel kapaszkodtam, másikkal babát próbáltam még szorosabban magamhoz rögzíteni, minél kevesebbet érezzen a rázkódásból. Az első felfelé vezető utat végig aludta, a másodikat végig élvezte, a harmadikon meg félúton bealudt 🙂 A lefelé út bizonyult neccesebbnek – ott mind három alakalommal fel volt – 2x kifelé, 1x felém fordulva. Voltak szakaszok, ahol az első két úton még félt, harmadjára, már sima volt – élvezte.

Emlékszem, mikor először kezdtünk el kijárni, minden kifelé tartó út alkalmával elmondtam egy miatyánkot, majd egy üdvözlégyet. Befelé jövet is nem egyszer imátkoztam. Van, hogy még most is. Hozzám képest baba igazi élménylovas, ő inkább nevetett, mintsem belepisilt a pelusába 🙂

A kint létet igyekeztem kemény munkával tölteni. Tudtam, nincs egy egész napom, hogy segítsek is, meg élvezzem is. Első alkalommal, minthogy baba már aludt mire kiértünk, fogtam is a metszőolló, s neki is vágtam. Sajnos alig fél órám volt “nyugodtságban”, baba hamar felkelt. Nem igazán tetszett neki a semmit tevés, így mentünk egy kört a szőlőben, megnéztük a szomszédbácsit, beszéltünk vele pár sort, majd mire aklimatizálódott kicsit, visszaálltunk dolgozni. Pozitív tapasztalás volt, mennyire érdeklődik a munka iránt. Ahol tudta, érte a szőlővesszőt. Szinte megállás nélkül beszélt, gagyogot, magyarázott a szőlőnek! Nagyon aranyos volt, majd minden nyisszantás alkalmával jókat nevetett. Tetszett neki, ahogyan a lemetszett venyege erőtlenül Földet ér. Nagyon lassan dolgoztam, próbáltam nagyon óvatos lenni, hisz egy rossz mozdulat, s a visszapattanó ág megsértheti babát. Kifelé volt fordulva, hogy lásson, mozogni tudjon. Ettől még nehezebb volt a dolgom, sokszor alig láttam mit csinálok, baba izgő-mozgósága sem segített, de szerencsére sikerült így is belejönni. A végére már egész gyorsan haladtam én is. Persze azért úgy volt a legjobb dolgozni, hogy aludt. Másnap már kicsit többet sikerült neki – ekkor egy kisebb séta alkalmával sikerült neki bealudni, majd harmadnap, mikor felfelé tartva még a kocsiban elaludt, már több mint egy órát húzta. Érezhető volt a teljesítményen is, mégha én “csak” metszettem is. Előre dolgoztam, kinéztem, melyek azok a szálak, mik maradhatnak, elkészítettem őket kötözésre, a többit lemetszettem. Laci utánam már csak lekötötte, melyeket jónak látott belőle. Ügyesek voltunk, szombat sötétedésre meg is lett az egész Bencsi szőlő, “márcsak” takarítani kell. És jöhetnek az új telepítettek 🙂

Metszés helyett karantén 🙁

Fránya covid, megint közbeszólt. Ezúttal Ami lett pozitív, mi meg otthon vele karanténban – 5nap kényszer pihenés. Valahol nem is bánja az ember, hát mégha lenne mitől megpihenni! de mi mégcsak most kezdtünk bele a nagy munkába! 😀 Érdekes, hogy megint mire az új telepítéssel kellene foglalkozni 🙂 Tavaly magát a telepítést késleltette a karanténunk, most meg annak megmetszését. Mondják, “ez van, ezt kell szeretni”. Hát élvezzük most kicsit otthon, aztán meg újdonsült újult erővel, irány a munka 😀

Szerencsére az idő sem a legkedvezőbb most a munkára. Szerencse a szerencsétlenségben – ha már karanténoznunk kell, jó, hogy pont ez a hét esett bele. De jó lenne már 7végén jól lenni, mert ott bizony már hétágra fog sütni a Napocska, és bőven 10fok felett lesz 😀 már amennyire lehet az előrejelzésnek hinni 😀

Két hétnek kellett eltelni, hogy újra kijuthassunk. Mégsem volt olyan könnyed lecsengés, mint amivel számoltunk, s bár már negatívan, mégsem teljes erőnlétnek örvendve, de azért munkát áhítva neki láttunk.

Új telepítés, új kihívás

A tavaly eltelepített 3200tőke is csak sorra került 🙂 Elsőként a bencsi újtelepítésnek “kezdtünk” neki, mint a már megmetszett szőlőskert “folytatása” hisz, igazából az elsőnek vásárolt kis szőlős került bővítésre, igaz merőlegesen, s bár van külön bejárata a szőlősből is vezet “fel” átjáró.

Személyszerint alig vártam, hogy újba fogjak, hisz még új telepítést nem metszettem. Tudni vágytam, mire kell majd figyelni, hány szem maradjon a száron, mennyire visszametszeni. Itt még nincs szerteágazó venyege dzsungel, csak egy, max 2-3 szár, mit visszakell vágni.

Áhítottam, mégis lemaradtam. Gondoltam, hogy sokkal gyorsabban fog menni ezeknek a tőkéknek a metszése, nem kell “utántisztogatni”, meg sokat gondolkodni. Csak az a sok térdepelés, hisz még alig van ki a földből!

02.26 szombat. Baba 11hónapos (csak úgy margóra)

Covid után még mindannyian elég gyengének minősültünk, Laci nem engedhette el magát, de minket kímélhetett. Kímélt is, nem kívánta még, hogy ki menjünk. Baba had legyen még bent a melegen. S bár nagyon szépen sütött a Nap, oda fent azért elég hideg szél fújdogált. Így bent maradtunk.

Késő bánat, eb gondolat. Mondják. Jól mondják. Húgomék is oda haza voltak, igazából, baba nagyon jól el volt velük, akár én ki is mehettem volna. “majd akkor ebéd után” gondoltam. Csakhogy, mire Laci bejött ebédelni, már meg is lett metszve az egész fenti terület. Ahogyan azt már említettem, gondoltam, hogy gyorsabban fog menni, de hogy ennyire! Már csak takarítani készült visszamenni, esetleg égetni. Ez utóbbiról sikerült lebeszélni, nem mintha nagy erőfeszítés kellett volna hozzá. Nincs még teljesen jól ő sem, nem kell túlerőltetni. Nem akarta, mégis sötétedett már, mikor befejezte. De befejezte.

Bencs pipa. Nőlhet, fejlődhet Isten áldásával a legjobb gömöri bor szőlője teremhet. Hála érte!

03.05 szombat

Mert ha már szombat, hétvége, akkor szőlő munka. Pedig az időjárás nem kedvez. Elsőre a szombat és vasárnap közti időjárás előrejelzése közt nem nagy különbség volt, utólag láttuk, jó nagy a különbség – nem lehet ma már az előrejelzésnek hinni. Az épp aktuális időjárást sem tudják lassan megjósolni, nemhogy 1-2nappal előre. Jó-rossz idő ide, vagy oda, Laci egyedül húzta oda kint, s nagyon ügyesen! A Méhes fele meg van! Úgy volt lesz segítség. A szülei csatlakoznak hozzá, de sajnos lebetegedtek – mint utóbb kiderült, jobb is, hogy nem vállalták be, mert bizony Covid támadta meg őket. Mi a “jó” idő miatt kényszerültünk megintcsak kimaradni. DE így is! meg van a fele!

03.10 csütörtök

A múlt hétvégén még gondolkodóban voltunk egy hétköznapi napi kimenetelen. Jó idő lesz, valamelyik hétköznapi nap kimenődik az anyukájával, s be is fejezzük. De ugye kiderült, hogy a szülők Covidosak, így nemcsak mint segítség estek ki, de Lacira több hárult munkaügyileg is. “Nem számít, jól állunk” mondogatja a héten, s bár igaza van, azért örülnék, ha már utána lennénk. Van az embernek egy ilyen tulajdonsága, ha nem teszi meg egyből, mert “jól áll”, nem sürgeti tovább, s könnyen kicsúszik az időből. És bizony közeledik a hétvége, de még most sem, nem biztos, hogy ki menődik.
Hogy miért?
Ráérünk, jövőhétre jobb időt mondanak.

03.13 vasárnap

Eljött a hétvége. “Mégiscsak jó lenne dolgozni, valamire haladni!”. De a csütörtöki oltás után baba belázasodik, s azóta sincs teljesen jól, pénteken hát, maradunk még otthon. Szombaton, bár hideget jósoltak, a hétágra sütő Napocska felülírta a kint uralkodó 4-5fokot, s valami fantasztikus időt varászolt. Rossz érzés volt csak úgy bent ülni. Baba valamivel jobban, a délutáni kivételes 3órás alvás megtette a magáét, “menyjünk hát le, s a vasárnapi jó időt már ne hagyjuk úszni!”. A szülők még sajnos szenvedik az őket elért COVID hatásait, s húgomék is e héten péntekre időzítették a lent létet, így nincs ki vigyázzon babára. Megint nem tudok én sem segíteni 🙁 DE! hogy ne maradjak ki teljesen, a metszéssel jól állva, e vasárnapi jó időn édesapám segítségét kihasználva, “bódéépítés” folytatása ON. Az ősszel elkezdett méhesi kis altán-bódé váratott még oldal, s előldeszkázásra. Erre került sor a mai nap metszés helyett, bízva a további jó időben, s hogy találódik egy nap, mikor többen segítségünkre lehetnek, s akkor én is részese tudok lenni a méhesi terület metszésének befejezésében. 1nap, már csak 1nap kell.

03.18-19 péntek-szombat

“csak 1nap kell” vagy 1,5-2, ha maga csinálja az ember, ahogyan ez mégis összejött. Hiába a sok spekuláció, kombinálás, végül Lacinak egymagának kell befejeznie a metszést. Jövőhéten jön a meleg, nincs mese, be kell fejezni, sürget az időjárás – ne könnyezzen el! (a vágás helyén az ág könnyezni kezd. A hűvös idő visszafogja a könnyezést, a melegben viszont “elkönnyezik” a tőke).

Pénteken rövidített munkanapot tartva igyekeztünk korán lejutni “falura”. Sajnos baba kicsit közbe szólt, úgy döntött, csak 1x alszik, azt is pont ebédidőben, így kissé elnyújtotta a kívánt indulásunk időponotját, merthát költeni nincs szíve az embernek, mikor olyan édesen alszik! 🙂 A lényeg, hogy apa behozta a csúszást, gyorsan haladt, s bár “napnyugtával” igérkezett haza, 1órával sötétedés előtt már bent volt a melegen 🙂

Szombaton gyönyörű idő, s anya szíve salyog – nem tarthat ki a szőlőbe -nem érkezett pesztunka, s ahogyan azt már említettem, az új telepítés metszése kissé nehézkesebb lenne babával a hátamon. Amúgy is az egyre nehezebb gyermek hordozásától így is van mit szenvedni a hátnak… Anya így járt, bármennyire örült, s várta az új terület metszését, valahogy nincs támogatva, hogy kiérjen. Talán majd jövőre, ha baba is el tud lenni ezen a földterületen. De apa nagyon ügyes volt! Belehúzott rendesen, hogy bár megtolt ebédidőre, de végzett ebédre 🙂 Egymagának is elég volt a két fél nap 🙂

Március végére, mind az egy hektár szőlő megmetszve! Hála, köszönet! 😀

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük