Gömöri borász(né)

Mehetnénk már metszeni!

Tavaly is, tavalyelőtt ilyenkor is már javában a szőlőről szóltak a szabadidők, s már most is! mily jó lenne már oda kint lenni!

Az idő viszont nem kedvez. Még mindig hófödte a tájat, oda kint erős mínuszok uralkodnak. Az út viszonyok lehet előnyösebbek, mint majd ha ez a temérdek hó elkezd olvadni, s a nagy sárban oda fel kijutni, de dolgozni, metszeni mikor oda fagy a kezed a szőlővesszőhöz, nem kedvez.

Nem tartunk még ott, hogy hektárnyi területet kellene művelni, így valahol ráérünk. Csak hiányzik a szőlő. A magaslati levegő, az egész napos kintlét, kinti tevés, szőlőművelés. Az érzés, mikor hasznosan töltöd a napot! Mikor elfáradsz oda kint a friss levegőn, a fyzikai munka, ugyanakkor a szellemi megpihent állapot van jelen. Fáradt a test, boldog a szív. A lélek pezseg, a szellem derűs és friss.

Fáradt a test, boldog a szív. A lélek pezseg, a szellem derűs és friss.

Azt mondják jön a felmelegedés! Remélem ezúttal nem tévednek, s elég meleg lesz, hogy minden elolvadjon, felszáradjon, mi meg feljuthatssunk.

Volt idő mikor a nagy sár annyira nem kedvezett, inkább gyalog sétáltunk fel a Bencsre. Most ezt nem tehetném meg. Túl meredeknek ítélem egy nyolcadik hónapját taposó várandós nőnek. Nem mintha kocsival, a zötykölődés sokkal jobb lenne. Sima úton is elég kényelmetlen az utazás, de hogy otthon maradjak? Áááá, azt már nem! Legalább megpróbálom. Ha csak egy-két órácskát is, ha nem is egész nap kint lenni, ha nem is minden alkalommal ki menni, ha többet pihennék is oda kint, mint dolgoznék, akkor is! akkor is kimennék, dolgoznék, segítenék. Mert ez az életünk része. Így lesz teljes a február, s a március, majd a további munkálatokkal az egész tavasz, nyár, ősz.

A szőlőtőkék is valahol a gyermekeink, ha ezek épp pont örökbe fogadottak is, felelősek vagyunk értük, a jó létükért, az ellátásukért. Ők is élnek, éreznek, s jó cserébe jót várj alapon, meghálálják mind azt az energiát, mit most beléjük fektetsz.

Valahányszor elsétálok a sorok között, érzem a lelküket. Valahányszor körülöttük forgunk, jó, meleg érzés kerít hatalmába. A gondoskodás, mi mosolyt csal arcomra. Mosolyt, mi lankadatlan. Mert itt csak mosolyogni, örülni, hálásnak lenni és szeretni lehet. Ez a szőlőhegy.

A gondoskodás, mi mosolyt csal arcomra. Mosolyt, mi lankadatlan.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük