Gömöri borász(né)

Hónaljazás

2019. június 4.

Megtanultam mi az, hogy hónaljazni. Más szóval kocsolni. Ez utóbbit már hallottam korábban is, de hogy mit is takar, azzal nem voltam tisztában. Bezzeg mikor megtudtam, csak néztem. Hogy minden egyes levélen át kell menni, s leszedni a mellékhajtást…mi van? Elsőre kemény, fárasztó és időölő munkának tűnik.

Az eredeti forgatókönyv szerint ma csak úgy semmit tenni kísértem ki Lacit, nem úgy dolgozni, hogy szőlős munkát végezni, inkább a saját homeoffice-os munkám, a természet megnyugtató, üdítő ölében végezni. Nem sokáig bírtam „bezárva” a kunyhóba. Megcsináltam, amit halaszthatatlannak tartottam, a többivel úgy voltam, majd inkább éjszakázom. Ide kinnt a szőlőben egyszeriben nem lehet számítógép mögé bújva dolgozni, mégha ez a környezet az egyik legmegfelőbb támogatója is az odafigyelésnek! Lásd, az a halaszthatatlan munkám, mi egyébkor több órába, akár egész napba, most alig három órámba tellett csak. Itt kint a szőlőhegyen, mintha megállna az idő, a gondolatok nem kuszálnak mindenfele, de lenyugszanak, engednek megélni a jelent, s ezáltal egy nap végtelen órákkal bír, mi a megszokotnál jóval több tevékenységet enged meg.

Laci nagyon ügyesen befejezte a vasárnap félben hagyott sorköz kapálást. S bár jóvalta később értünk ki reggel, mint eredetileg terveztük, nagyon sokra haladtunk.

Ebéd után neki látott a tőkék közötti füvet kaszálni, közben én úgy döntöttem, megpróbálom azt a híres kocsolást, s két sornyit bizony meg is csináltam. Nem is volt olyan hosszadalmas, mint azt elsőnek gondoltam. Hamar ráéreztem. Igaz, voltak levelek, ahol bajban voltam, az intuíciómra hallgatva, lehónaljaztam, nem sokat vaciláltam. Csak a hátam, az nem bírta a folytonos hajolgatást. A már felnyúló ágakkal nem volt gond, a tövénél volt nehezebb. Közben pedig mint egy beakadt bakelit lemez járt körben a fejemben, ezt ide, azt oda. Ez lejön, az marad. Magyaráztam magamnak, mit hogyan, merre, mintha máris mestere lennék e tevékenységnek.

Megpihentünk kicsit, majd végig mentünk sorban, az összes tőkén, s beigazgattuk a kifelé álló ágakat. Irányt mutattunk merre nőljenek tovább. Lacinak volt alkalma kipróbálni az új kötözőt, amit a héten vett, nagyon élvezte 😀 “A gyermek új játékot kapott” című képsor következett 🙂 Annyira élvezte, hogy kissé el is nyújtotta a folyamatot. Mire végeztünk, már mind kettőnkre kezdtek kiülni az egészséges fáradság jelei. Az egész napi kinti friss levegő magában is leterheli a szervezetet, ha nincs hozzá szokva az ember. Elfáradtunk. S joj mily jó lenne még permetezni is, ha már kinnt vagyunk! Laci neki is fogott, hogy legalább azt az 1-2 tőkét, amin megjelent a lisztharmat le legyen fújva. Vasárnap vettük észre, hogy 1-2 tőn megjelent eme hitvány betegség jele – annak ellenére, hogy már volt permetezve. A kerítésmentieknek rosszabb, őket alulról az erdő fogja, s kevésbé szellőznek általa. Az 1-2 tőke permetezésből végül a teljes szőlő tartomány permetezése lett. Annyira jól ment még a munka, hogy sajnált 1-2 tőkénél leragadni. Így legalább egy jó pár napig megint nyugodtan lehet. Nyugodt szívvel hazamehetünk, s ha fussa időnkből kijövünk hamarosan, ha nem az se baj, mert így már nyugodtak lehetünk. Rendben van a szőlő.

„A világért sem gondoltam volna, hogy ma ennyit megcsinálunk” vigadott párom a vége felé. Bizony, nagyszerű érzés. Haladtunk is, pihentünk is, szalonkáztunk is, s még a Naplementében is idekinnt vagyunk. Ez a nap legszebb része. Ilyenkor már az idő is kellemes, a táj is a legszebb színeiben tündököl, a méhék is visszavonulóban, a tücskök egyre élénkebben húzzák, csak ez a sok apró kis fekete bogár, mi lebzsel izzadt testünk körül…hjaj mily szép! Minden nyugodt és békés. Itt nincs stressz, gond, probléma, vagy negatív hatás. Minden lassú, nyugodt, vidám és élénkítő. Nincs ez a folytonos gyorsan érzet, hogy nem érkeznél. Talán épp ezért „lassan jársz, tovább érsz” nagy igazság, hogy ma mi is ily sok mindenben érkeztünk.
„Hihetetlen! Végeztünk, többel, mint akartunk, s mégcsak bele se rokadtunk” hangzott el a zárószó, a szőlősorok mögött lenyugvó nap fényében.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük