Gömöri borász(né)

Fürt szabadítás – Kapjon egy kis Napfényt!

2019 szeptember 22.

Elsőre úgy volt, csak pihenni jövök ki, élvezni a tájat, írni, esetleg tanulni. Laci dolga adott volt, kaszálni kell, hisz mindjárt a fürtöket cirógatja a hosszan felnyúló füvezet.

Első terv szerint az új területnek kellett volna neki kezdenie – végre kitisztítani, de mikor pénteken kiszaladtunk, rájöttünk, az új még várhat, helyben kell ügyeskedi, s legalább a tőkék alatt a füvet lekaszálni, ne nőjön magasabbra. Jön egy kis eső, s máris elérheti a fürtöket a fű, mi igencsak nem jót tenne a szemeknek.

Az ő munkája tehát adott volt, egy férfinak mindig van mit kemény munkálni. Hm, hacsak nem fogok én is kaszát a kezembe, marad a pihi. De mégis, egész úton azon rágódtam, „úgy csinálnék én is odakinnt valamit!” Egy dolog jutott az eszembe, a bódétakarítás – de akkor inkább marad a semmit tevés. Majd elleszünk ketten Lilcsuval, élvezzük a tájat, pihenünk, relaxálunk.

Kiérve aztán, mihelyst megpillantottam a fürtöket beugrott egy kép – a tegnapi filmben, a szőlősorok közt sétálva, le-le téptek 1-1 levelet. Akkor nem értettem, de most valahogy nyilvánvalónak tűnt – hogy a fürt napfényhez jusson? Eddig erről nem esett szó, hát rákérdeztem.
„Szívem, a tegnapi filmben itt-ott tépdesték a leveleket – nekünk azt nem kell?”
„Dehogy nem! Hogy a fürtök Napfényt kapjanak, állítólag gyorsabban szárad, csinálhatod, ha szeretnéd” 🙂

Ou, hogy szeretném e? … 🙂 Örömtelien bólogattam, s már neki is fogtam. Fogalmam sem volt róla, hogy kell, mennyi levelet kell leszakítani, de azért csináltam. Nem kéne először megmutatnia Lacinak? „Jól gondolom, hogy a fürt körül kell csak a leveleket leszedni, hogy elérje a Napfény, nem többet?” „Pontosan” egy elégedett mosolyt kísérve válaszolt, s egy biztató csók hevétől könnyed lépésekkel indultunk neki ki-ki a maga munkájának.

Míg egyes fürt ez idáig is, gyéren elhelyezkedő sej-haj leveleinek köszönhetően, erősen Napfürdőzhetett, addig legfőképp a pinot noir sűrű és hatalmas levelei úgy védték a sötét fürtöket, hogy szabadszemmel látható volt az érettségi különbség. De azért volt bennem egy kis félsz is, nem e lesz sok a Nap, nem e fogja leégetni a szemeket, vagy a madarak, hát nem könnyebben hozzáférhetnek így? Igaz a háló eddig egész jól védi – mi után az egri csillagokból oly jól belakmároztak, Laci sűrűbbre fogta a hálót, egyenlőre úgy tűnik hasznosan. Na, de a Nap, végülis, az sem oly erős már így szeptember végéhez közeledve. Nem bizony, sőt, annyira lehűlt valahogy az idén szeptember beköszöntvén, hogy csak na. Nem az az erős nyári Nap már ez!

Aztán nem beszélve a vízcseppekről, mi egy-egy esőzés következtében, vagy elég ha leszáll a harmat. A leveleken megragadó vízcseppek igen nagy károkat tehetnek a fürtökben. Ezért is érdemes, főként, ha már szép teliek a szemek, s megkapták színüket, az érettség és védettség érdekében, augusztus végén, szeptember elején megszabadítani őket az őket körülvevő, esetleg rájuk, beléjük növő levelektől.

„Örülnek most a fürtök neked!” bókolt felém mosolyogva szemem gyöngye. Én meg elégedetten mosolyogtam vissza, tele lelkes, jó érzéssel. Nemcsak mert segítettem a szőlőnek, de mert végül hasznosan tölthettem a kinnt töltött időt, s munkától fáradtan, elégedetten hagyhattam el én is ma a szőlőt.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük