Tehát, szőlészkedni. Mily érdekes, afféle vissza a gyökerekhez! Nagyapám Mádról költözött Szlovákiába. Domaházán volt katona, ekkor ismerte meg nagymamámat, s hosszú történések után, végül Szlovákiában telepedtek le, nagymamám falujában. Nagyapám nagy szőlész volt, állítólag többre is vihette volna, ha nem szereti jobban munkája termését, mint magát a munkát 🙂 Bár én már nem emlékezhetem rá, 2éves körül voltam, mikor meghalt, mégis nagyon közel éreztem magamhoz őt, egész életemben. Talán épp azért mert nem ismertem – egy idegen családtag, aki biztosan megértett volna, valahányszor más nem 🙂 elég gyakori emberi tulajdonság, az ismeretlen felé fordulunk, mikor úgy érezzük a közeliek nem is közeliek.
Laci is a nagyapja által került közel a szőlőhöz. Ahogyan én is kerülhettem volna, ha megadatik. Így végül Laci által kerültünk kapcsolatba.
Örültem Laci belelkesedésének, ugyanakkor kíváncsian vártam, valójában mikor és hogyan fog neki látni álmai megvalósításának. Hányan vagyunk úgy, hogy belelkesedünk, de az álom megmarad ezen a szinten, kimarad már maga az első lépés is. Mert félünk? Vagy csak nehéz kilépni a kényelmi zónából? Kinél hogy. Laci nem félt. Vagy ha mégis, nem engedett a félelmének, s hamar neki kezdett “szétnézni”.
“Meg kell találni az ideális helyet a kezdéshez”.
Valamikor már eljutott erre a szintre, s néhány volt szőlőterületet be is járt. Most is így kezdtük. Felderítettünk. Rengeteget “kirándultunk” a környező földeken, faluk határaiban, dimbes-dombos mindenféle lehetőségre nyitottan. Bejártuk Kurinc környékét, majd Feketevároson túl Rimaszombat és Keresztúr közti területeket; Jánosi környékét; Gömört…Tudakozódtunk régi szőlőterületek felől. Mindegyiknek meg volt a maga pozitív-negatív oldala, de valahogy mégsem volt az igazi. Pedig egyben biztosak voltunk, Gömörben tervezünk, itt szeretnénk megtalálni a számunkra legideálisabb helyet.
Jó pár hét kutatás után, kezdtem érezni egy enyhe fásultságot. Lehet mégsiscsak Gömörön kívülre kell térnünk?
2018. augusztus 11-én részt vettünk a Tolcsvai borvesztiválon. Alkalmunk nyílt többet beszélgetni a szőlőről, a borról, az ideális területről, tervekről. Hogy mért pont Gömör, mitől jók az igazán jó borok, milyen földre van szüksége a szőlőnek, mi lenne az igazán ideális.
Mért pont Gömör? Valamikor biz a gömöri borok nagy hírében álltak. Egy szinten emlegették Balaton felvidék és Tokajjal. Hisz maga Mátyás király is járt Gömörben, kóstolni az Isten adta borból, mikor jó kis leckét adott a gömöri földesuraknak.
S hogy miféle földet is keresünk? Elhangzott a “vulkánikus kőzetek” kifejezés, mi kellő ásványi anyagokkal látják el a szőlőt. Általuk igazi testes borok készíthetők. A “vulkanikus kőzet” kifejezésre felütöttem a fejem. “Hisz nálunk van egy pár kialudt vulkán, tudtommal, van még egy pár vulkanikus kőzettel ellátott terület!” Erre Laciba kezdett visszatérni a lélek. A remény új cikrája gyulladt ki. Alig várta, hogy újra alkalmunk legyen földet felderíteni, s ezúttal kissé délebre, a Ragács és környékére, a Bolhád hegység lesz a miénk.
Újabb keresési hullám vette kezdetét. Bejártuk Gesztete, Jeszte, Détér, Ajnácskő határait. Felvettük a kapcsolatot egy-egy földművessel, kik segítettek eligazodni, útba igazítani, hisz ezeken a helyeken jó nagy szőlő ültetvények voltak egykor, még mielőtt le nem építették. Bizony volt idő, mikor fizettek minden egyes kivágott szőlőtőkéért. Nagyon kevés maradt csak meg, egy-egy pár árnyi terület, mit most is egy-egy család művelget magának, saját fogyasztásra.
Eljutottunk “nagyobb” termesztőkhöz, kik pár tizen áron tartottak szőlőt, kis házi borász szenvedélyüknek eleget téve, munka mellett, mégis nagy lelkesedéssel élve igazi élvezetüknek. Épp egyikük által jutottunk hozzá, alig 1-2hónap alatt egy tíz áras kis szőlőhöz, kinek gazdája már nem élt, s mit annak fia próbált fenntartani kisebb-nagyobb sikerrel. Ő inkább az állatokhoz, mint növényekhez értett, de márcsak édesapja emlékéért is próbálta fenntartani a kis területet. Mikor aztán túl soknak érezte, kapva a lehetőségen, felajánlotta egy helyi szőlész-borásznak, nem akarná e átvenni tőle. Annak épp volt elég, túl sok energiát igényelt volna, rendbe szedni, művelni, ígyhát megkereste Lacit, hátha érdekli. Bár kissé félve, úgy döntöttünk belevágunk, bár ez még messze van a 2-3hektár területtől, mi tervben van, de kezdetnek jó. Újra belerázkódni, szőlőt művelni, egy kis bort készíteni, legalább leteszteljük, mit lehet kihozni belőle.
A mindenesti program kataszter böngészés lett. Elsősorban a kis szőlőterület környéki parcellák elemzése, figyelése, s hogy hogyan lehet, lehetne hozzájutni.
Voltak sikeres-sikertelen próbálkozások. Ki gondolta volna, miféle családi viszályok, bonyolult örökletességi utakra kell betekintést nyernünk általa. Végül sikerült egy szomszédos domboldalon vásárolni egy majd egy hektárnyi földterületet, majd bővíteni a 10áras kis szőlőt újabb pár árral. Illetve további egy-két hektárnyi területet szerezni, mégha nem is mind alkalmas a telepítésre, de elindult egy gyarapodás, ami jó.
Bár sokáig nem voltunk biztosak sem a helyben, sem a tevékenységben magában, mégis annyira támogatva bizonyultunk, hogy nem volt mese, nem volt gondolkodási, viszakozási idő, tenni kellett. Belekerültünk egy árba, mi vitt előre, s mi hagytuk, áradtunk, kíváncsian várva, meddig visz.